Dr. Oláh László kiállítási megnyitója
Alsózsolca, 2007.01.19.


Kedves Művészetbarátok!
Kedves Alsózsolcaiak!


A magyar kultúra napja alkalmából a kultúra olyan területére kalandozunk most el e kiállítás segítségével, amely bár majdnem egyidős a homo sapiens-szel – gondoljunk csak az altamirai barlangrajzokra -, de mi itt csak ritkán találkozunk valódi képzőművészeti alkotásokkal, nem beszélve valódi hús-vér és elismert művésszel. Hát, most ez a pillanat is elérkezett Raffai Kingával együtt!

A kultúra ezen gyermeke ritka vendég a vidéki emberek házában. A művészi élményt még mindig a zene, a film, az irodalom nyújtja. A képzőművészet a rég múltban talán még ennél is kevesebbet jelentett az embereknek, így szegényesebb volt az emberi környezet. Talán csak a vallás szakrális világa hozta a nép közelébe a művészetet, a templomok csodálatos díszei nevelték a szépre és fantáziára az embereket.

A mi korosztályunk előtt azonban már kinyílott a világ, kitárult a művészet csodálatos és gazdag világa. Sokat köszönhetünk ezért a tanárainknak, akik kinyitották a szemünket, rávezettek a művészetek útjára. Ma pedig - amikor a festészet és a színes fantázia ül ünnepet e házban Raffai Kinga kiállított művei által - már csupa értő szem szemléli a valóság színes másait.

De ki is ez a Raffai Kinga, akinek már a neve is csupa csengés-bongás? Ki ez a művész?

Ha lexikon-szerkesztő lennék, akkor tömören annyit írhatnék, hogy országosan és nemzetközileg is elismert batikfestő, aki megújította ezt az ősi alkotó technikát, életet lehelt a finom szövetekbe faggyúval és festékkel, s számtalan kiállítással folyamatosan növeli hívei számát.

Lexikon-szerkesztő hál’ Istennek nem vagyok, ezt a művészt és művészetét amúgy sem lehetne megismerni néhány életrajzi adatból, dátumból és felsorolásból.

Kritikus, vagy esztéta sem vagyok, így csak az érdeklődő és a művészet iránt fogékony ember szól most belőlem.

A kiállított képeket látva és az internet segítségével az életművet megismerve három bonyolult tartalmat hordozó jelző jut eszembe:

-HŰSÉG
-KALANDVÁGY
-IZGALOM

Talán furcsának tűnik e három fogalomvirág egy vázában, de számomra harmonikus egységet mutatnak, ha Raffai Kinga műveire nézek.

HŰSÉG

A hűség jellemzi a művésznőt a már nagyon korán megtalált alkotó technikájához, munkamódszeréhez és formájához. Egy olyan technikához, amit már vagy 2-3000 éve használtak Jáwa szigetén, s ezt fejlesztették tovább a Távol-Kelet országaiban, Japánban és Kínában. Ezekben az időkben azonban a batikozás, a selyemfestés elsősorban az emberek, különösen a nők szépségét voltak hivatva fokozni egy kendő, egy sál, vagy egy ruhadarab formájában. Raffai Kinga keze nyomán, azonban ez az alkotó módszer már a lélek, az emberi gondolat meghódítására indult. Kinga a műveivel nem csak az szemlélő szemébe, hanem az agyába akar behatolni és olyan gondolatokat indítani, ami jobbá, érzékenyebbé és harmonikusabbá akarja tenni a nézőit. Gondolatot közvetít a különleges technikájával, téma választásával, fantáziát lódít meg, s arra késztet, hogy a környezetünkben magunktól is vegyük észre a szépséget, akár egy koszorú fokhagymában is> s merüljünk el bátran a múltban, gondoljuk el az ősök tetteit.

Ez az alkotói hűség lényegesen kitágította a batikfestésben rejlő lehetőségeket, s így az általa közvetített tartalom is új értelmet is kapott.

De a hűség abban is megnyilvánul, hogy egész életében ragaszkodott a szűkebb és tágabb pátriánk iránt, megmaradt miskolcinak, borsodinak, s mindig ide tért vissza távoli kalandozásaiból is tele a távoli kultúrák inspiráló élményeivel.

KALANDVÁGY

A művészek fantáziája gazdagabb a hétköznapi emberénél – ezt mindannyian tudjuk. Van olyan alkotó, aki ezt a fantáziát egy szűk témakörben bontja ki egész életében, s vannak akik bátran kalandoznak az élet kínálta témák között. Raffai Kinga ilyen művész! Otthonosan mozog az élet minden területén. Semmi sem idegen tőle, ami emberi, legyen az csendélet, a természet, vagy tájkép világa. Újszerűen historizál, mert meg tudja fogni a régmúlt pogány hiedelemvilágát és szimbolikus tárgyait éppen úgy, mint a kereszténység költői látomásait. Ha a téma és az általa kifejezni kívánt üzenet úgy kívánja, akkor rusztikus és erős ősi motívumokat éleszt újjá. Néha Cezanne és Chagall világa bujkál a képek mögött, hol pedig a szecesszió kecses tekergése fonja költőivé a kiválasztott témát.

Ez a bátor kalandozás teszi igazán színessé az eddigi életművet. Ez azt is mutatja, hogy a művészerősen nyitott a világra, képes befogadni és átlényegíteni mindent, ami a szem által közvetítve szépséget és gondolatiságot hordoz.

IZGALOM

És így lesz a művész és a művészete csupa izgalom, az alkotó világa pedig vibráló, vonzó szépség. Ezt a kellemes izgalmat erősíti a szemlélőben is a színek harmonikus orgiája, ami talán nincs is és mégis van és jó látni. A művek így lesznek látványosak, dekoratívak, így aztán a mi szemünk is jólesően kalandozik a részletek között.

Kedves Kinga!

Köszönjük ezt az izgalmas világot, köszönjük ezt a minket is kalandozásra késztető fantáziadús világot, amit a képeiddel elénk tártál. Köszönjük ezt a kellemes izgalmat, amit a képeid és egész művészeted hordoz. Tudjuk, hogy most csak a töredékét látjuk a gazdag életművednek, s a sok-sok alkotás közül csak néhánynak jutott hely, de a válogatás hűen tükrözi művészeted valódi világát és gondolatiságát, alkotó tehetségedet.

Kedves Barátaim!

Kalandozzunk tehát a művek között, nézzünk bele ebbe az izgalmas világba, s legyünk hűségesek a kultúrához, a képzőművészethez, a szépséghez, hogy lelkünk ez által tiszta tudjon maradni!

Kalandra fel!

Dr. Oláh László
Alsózsolca, 2007.01.19.

Válogatott bibliográfia - Címoldal