A Nap pedig felkelt


Harmadik alkalommal írták ki a Nemzetközi Művészeti Fesztivált zene és képzőművészeti szakközépiskolák diákjai számára Takasaki kulturális centrumában a Japán-Nyíregyházi Asszociation nevet viselő intézményben. A névadó Nyíegyházi Ervin a ’30-as évek – úgy mondják zseniális magyar zongoraművésze volt. Sajátos, hogy itthon még a zenészek között is kevesen ismerik a nevét, karrierét, világhírét New Yorkban vívta ki. Rendkívül kalandos, viharos élete volt; bárzongoristából, aluljárók lakójából vált világpolgárrá. A japánok – talán a magyar zene iránt érzett mélységes tiszteletük okán neveztek el róla Takasakiban művészeti intézményt.

A fesztivált zenei és képzőművészeti kategóriában hirdették meg olyan művészeti szakközépiskolák diákjai számára, amelyek a saját területükön már jelentős eredményeket értek el, így találta meg a felhívást közvetítő Művelődési és Közoktatási Minisztérium a miskolci Eötvös József Szakközépiskolát, amely egyéb díjak mellett a magáénak tudhatja a Europe at Scool és a Zánkai Nemzetközi képzőművészeti Pályázat egy-egy fődíjját.
A pályázatot a festmény, grafika és plakát műfajához kötötték, szigorú követelmény volt, hogy a művek japán stílusban szülessenek. A kihívás ettől vált különlegessé és izgalmassá: mennyiben képes a magyar kultúra gyökereiből táplálkozó művészi indíttatás japán életérzést, esztétikumot közvetíteni, az alkotó „japánul látni a világot”.
A dolgok természete szerint az szükségeltetik ehhez, hogy a diákot fejlesztő tanár jó médiuma legyen ennek a kultúrának. Raffai Kinga textilképein a magyar múlt drámai elemeit, motívumkincsét szoktuk meg inkább eddig, néhány éve foglalkoztatja az ősi távol-keleti –benne a japán – textilfestés, a XVII-XVIII. Században szinte tomboló „edo-korszak” művészete. Azóta tartja fogva az a lelkiség, líraiság, amelyet ez a kultúra közvetít. Úgy fogalmaz; már nem vonzza a dráma, a világot egy kis virág, egy lepke, egy bogár is kifejezi.
A pályázati felhívás a tanév végén érkezett, így hát a nyaralójába invitálta öt diákját, akikkel aztán együtt élt, együtt dolgozott. Közülük az egyik Dargai Krisztina egészen könnyen, lazán volt képes átélni ezt a világot, „Japán hangjai című munkáit bár nem díjazták, de kiállították, ami nagy rangot jelent, hiszen az értékek csak árnyalatnyi eltéréseket mutattak a kiállításra elfogadott anyagban. Berki Tünde a fődíjat zenei sorozatára kapta, amelynek címei: Kórus, Kamarazene, Tánc.
A meghívó a kiállítás megnyitására, a nyertes ének- és zenei együttesek gálaműsorára, valamint a díjátadására november 12-re szólt. Köszönet illeti azokat a támogatókat akik lehetővé tették a diáklány és tanárnője útját Japánba ( a Kézműves Kamara Borsod Megyei Szövetsége, a szikszói SZATEV, a Tarcali Gazdák Szövetkezete, a Mezőbank, a Magyar Rádió Miskolci Stúdiója, és a Vox Provinciae Alapítvány), de különösen az iskola igazgatónőjét, Forrai Jánosnét, aki minden követ megmozgatott azért, hogy Tünde személyesen vehesse ét a díjat Takasakiban.
Huszonnégy óra utazás, egy napos időzóna átlépése, benne 11 óra repülés után öt különleges napot töltöttek el Japánban. Belefért ebbe Takasakin kívül Tokió is a maga fél-magyarországnyi lüktetésével, valamint a hegyek között meghúzódó Kaia Noie-i tájház is, ahol ősi japán módon élhettek, étkezhettek, fürödhettek.
Napfelkelte előtt, szürkületben indultak haza. Már teljesen elveszítették a reményt, hogy a japánok szent hegyét, a Fujit a sűrű program mellett megpillantják. Álmosan, nagy monoton szürkeségben indultak el. A felkelő nap hasító fényében tündökletesen megmutatta magát a hófödte Fuji. Elköszönt.

H. Fehér Margit
Új Észak 1995. november 22.


Válogatott bibliográfia - Címoldal