Képköltészet és népköltészet
Miskolc ( ÉM – M.L.) – „ A művészetben mindent megtehetsz, csak egy a fontos: tudd, hogy szereted – és sok fáradtság, míg azt megtudod” – olvasható a Browning-idézet Raffai Kinga festőművész egy korábbi kiállításának katalógusában. Az írott szó azonban csak előképe annak az összetettségnek, amelyet művészete, embersége, nőiessége és szeretete együttesen takar.
Egy festmény – egy világ. A kép nyelvén írt lélek világa, amely üzenetként sokféleképpen értelmezhető. Tartalmait olykor elrejti, sejtetve a szakadékot a teremtő szándék és annak felismerése között. Az efféle rejtőzködést a befogadók azonban kevésbé szeretik, gyakran a meg nem értéssel, esetleg félreértéssel közelítenek az ilyesféle alkotásokhoz, így az rideg, hozzáférhetetlen marad. Persze az is igaz lehet, hogy nem mindegyik alkotó képes a színek foltjaiba, a nonfiguratív ábrákba lelket lehelni…
Raffai Kinga művészete más. Képein keresztül gondolatait olyan nyilvánvalóan közli, használt szimbólumrendszere annyira egyértelmű, hogy annak sem lehetetlen megtalálni a kontaktust a mögöttük rejtőző emberrel, aki csak az alkotásait ismeri, az embert magát nem. Munkái megnyugtatnak, s teszik ezt annak ellenére, hogy tartalmunkban nem szakadnak el a mai kor olykor kiábrándító valóságától. Üzenetei mindannyinknak szólnak, bennük sokak számára fogalmazódik meg a megélt világra adott válasz. Mindez talán azért, mert Raffai Kinga nem csak művész, hanem érző, huszadik század végi ember, aki tanít és tanítva tanul maga is. És aki mindennapjaiban nő és anya… Az anyaságnak pedig lételeme a szeretet, amely átsugárzik azokon a képeken, amelyeket elénk tár.
Raffai a külvilággal való kapcsolatteremtésre, önmaga kifejezésére (mondhatnánk ezt akár leleplezésnek is) olyan lágy, finom, mondhatni nőies technikát választott, mint a batik. Azt a textilfestési módot, amely sokáig kirekesztett volt a művészet világából. Az évszázados technikakeze nyomán átlényegül, s a formák, alakok nem egyszerű díszítő motívumokként lépnek elénk, hanem mint érzések és értékek örökérvényű szimbólumai. Meleg színeikkel az alkotó lírai elhivatottságáról mesélnek.
Ábrázoljon a festmény székelyföldi, hollókői, mexikói témát, vagy akár csendéletet: az egyes képekben megjelenő képzeletvilág öntörvényűen felülemelkedik saját magán, átlépi idők és korok korlátait, mindenütt jelenvalóvá lesz. Raffai képeire találó a párhuzamba vont megjegyzés: képköltészet, egyben népköltészet is, képekben megbújt hagyomány, amely a múltban ered, de a mában él.
A művésznő textilfestményeiből nemrégiben újabb kiállítás nyílt a Szemere Bertalan Gimnázium, Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet Szakmunkás Galériájában. A tárlat 1995. január 10-ig látogatható.
Észak-magyarország 1994. december 20.
|
|