Raffai Kinga egri képeiről
 Raffai Kingát sok szál fűzi Egerhez. Családfája anyai ágon egri ősöket mutat. Innen származik első városélménye: kisgyermekkorát anyai nagyszüleinél töltötte Egerben, itt járt óvodába is. Később a közeli Kál-Kápolnán élt szüleivel, felsőfokú tanulmányai azonban ismét a megyeszékhelyre szólították: az Eszterházy Károly Főiskolán szerzett földrajz-rajz szakos tanári diplomát 1975-ben. Bár férjével Miskolcon telepedett le, s turistaként vagy tanulmányutak és képzőművészeti kiállítások résztvevőjeként bejárta a fél világot, szülőföldjére ma is sűrűn hazalátogat.
Ezekből az emlékekből és élményekből születtek a kötetben összegyűjtött festményei. Az egri főiskola rajz tanszékén avatott tanároktól, Blaskó Jánostól és Seres Jánostól tanulta meg a vízfestő technikát, az akvarellfestészet titkait és fortélyait, ezt az ősrégi, egyszerű és még napjainkban is oly divatos festői eljárást, amely talán a legérvényesebben és a legvarázslatosabban tudja megörökíteni egy-egy táj vagy település megragadó szépségeit, fölmutatni bennük az égi tökéletesség földi mását, az egyik Reményik Sándor-vers sokatmondó metaforáját idézve: az Isten alkotta túlvilági szőnyeg visszáját.
 Raffai Kinga akvarellfestőként elsősorban Eger - és természetesen Miskolc - szerelmese és krónikása. Képein megcsodálhatjuk az anyag iránti tiszteletet és alázatot, a lehető legtökéletesebb hozzáidomulást az egynemű közeghez, a benne rejlő alakítási lehetőségek totális kibontakoztatását. Manapság ritkán tapasztalható szintézis tanúi lehetünk. Festményein először az ábrázolt valóság pontos, hiteles körvonalai tűnnek föl, a vonalvezetés gondossága és precizitása ragad meg. Alázatos és engedelmes az elé táruló látvánnyal szemben, úgy ragaszkodik a festői hitelhez, mint ahogyan Arany János ragaszkodott elbeszélő költeményeiben az ún. "epikai hitel"-hez. Ezt a pontosan és hitelesen tükröztetett, fölismerhető valóságot átlényegíti, légiesíti, hozzáadja a tündéri képzelet játékait és a tiszta lírát, női lelkének finom rezdüléseit, s vonallá, színné varázsolja a bemutatott tárgy iránt érzett csodálatát és szeretetét is.
Egri képein elsősorban nem a török ellenes önvédelmi harcok heroizmusa, a barokk égbe emelő pompája és a romantika hazafias pátosza ragadja meg a szemlélőt, hanem az egyszerű szépségek és az intim hangulatok költészete. A folyton változó, eleven összefüggéseiben és egymásrautaltságaiban, szerves és megbonthatatlan egységében létező mindenségből, a végtelen térből és időből kiválaszt, ezáltal hangsúlyoz, kozmikus jelentőségűvé fokoz, szívünkbe csempész és emlékezetünkbe vés, a művészet örökkévalóságába emel egy-egy apró részletet és pillanatot, amely a mindennapok sodrásában és szürkeségében sokszor eltűnik szemünk elől. S ott rejtőzik a képeken még valami: egy soha el nem múló, folyton megújuló kamaszos ámulat és áhítat, mellyel Eger és benne a világ szépsége, tökéletessége tölti el a lelkét. A legnagyobb csoda tanúi lehetünk: a holt anyag képessé válik szellemi tartalom, eszmei jelentés befogadására és közvetítésére.
 Az alkotóban Assisi Szent Ferenc-i lényegességélmény és megragadottság munkál, mely minden művészet és minden tudás alapvető feltétele és kiindulópontja. Tehetségével újabb és újabb arcát fedezi és tárja föl a minket körülvevő valóságnak, elmélyíti és gazdagítja a hőn szeretett városról szerzett élményeinket és tapasztalatainkat, s még inkább a miénkké varázsolja azt, növelve a világban való otthonosságunkat. Képeit a nosztalgia itatja át, talán ezért hatnak rá olyan elemi erővel a kapuk, az ajtók és az ablakok: mintha csak arra várna, hogy kinyíljanak, hogy befogadja és magához ölelje őt az egész világ. Otthon akar lenni ebben az elidegenedett, uniformizálódó, sivár és otthontalan világban, amely - Tamási Áron szavaival - a hegyeket egyenlővé teszi a sík földdel, hogy az ember magának zugot sehol ne találhasson.
A versek és versidézetek szervesen illeszkednek a képek hangulatához és mondanivalójához, egy más műfaj értékeivel egészítik ki és árnyalják a művészi ecsetvonások mágikus hatását. Szeretettel ajánljuk Eger patrióta érzelmű polgárai és mindazok figyelmébe, akiknek a számára nélkülözhetetlen a művészet, mely a végesség korlátai közé zárt embert a teremtő Istenhez teszi hasonlatossá.
Dr. Lisztóczky László
irodalomtörténész
Eger, 2006. október 4.
>> Egri képek a Galériában
|
|