Raffai Kinga kiállítási megnyitója
Eger, 2007. március 5.
Vitkovics Ház
Raffai Kingát erős szálak fűzik Egerhez. Családfája anyai ágon egri ősöket mutat. Innen származik első városélménye: kisgyermekkorát Egerben töltötte anyai nagyszüleinél, itt járt óvodába is. Később a közeli Kál községben élt szüleivel, felsőfokú tanulmányai azonban ismét a megyeszékhelyre szólították: az Eszterházy Károly Főiskolán szerzett földrajz-rajz szakos diplomát 1975-ben. Bár férjével Miskolcon telepedett le, s turistaként vagy tanulmányutak és képzőművészeti kiállítások résztvevőjeként bejárta a fél világot, szülőhelyére ma is sűrűn hazalátogat. Ezt tanúsítja ez a kiállítás is, mely nem az első s remélhetőleg nem is az utolsó városunkban.
Az egri főiskola rajz tanszékén avatott oktatóktól, Blaskó Jánostól és Seres Jánostól tanulta meg a képzőművészet titkait és fortélyait. Itt sajátította el például a vízfestő technikát, ezt a régi, egyszerű, de még ma is oly divatos festői eljárást. Itt ismerkedett meg a batik festészettel, annak eredeti jávai módszerével is egy nyári táborozás alkalmából két barátnőjével, Asztalosné Barnóczki Lenkével és Gál Ágnessel. Elkészült batikjaikkal kezdetben egymást ajándékozták meg, általuk egymásnak akartak minél több örömet okozni: mindez igen sokat elárul a textilfestés s általában a művészet lényegéről, természetéről, rendeltetéséről. Főiskolás kora óta sokféle anyaggal dolgozik, többek közt temperával, olajjal, készít grafikákat, sőt néha még kerámiákat is, de az akvarellfestészetet és a batikolást kedveli leginkább, a formateremtésnek ezek a változatai állnak legközelebb egyéniségéhez. Ezzel a két ősi eredetű festői eljárással tudja a legérvényesebben megörökíteni egy-egy valóságrész megragadó szépségeit, fölmutatni bennük az égi tökéletesség mását, Reményik Sándor egyik metaforáját idézve: az Isten alkotta túlvilági szőnyeg visszáját. E két kifejezésmóddal tudja igazán képeibe rejteni női lelkének finom rezdüléseit is, eredendő gyöngédségét és szeretetét, csillapíthatatlan vágyát, mely a világ szebbé, értelmesebbé, teljesebbé tételére irányul. Raffai Kinga szerencsés ember és szerencsés művész: rátalált azokra az egynemű közegekre, amelyek áttetszővé formálják, föltárják előtte a világ titkait, segítik őt abban, hogy a lét eredendő abszurditásai fölé kerekedjék. A műalkotás értékét pedig elsődlegesen nem a technikai eljárás, hanem a végeredmény, a megszületett kép szellemisége, üzenete minősíti.
Művészetét számomra először városunkról készült akvarelljei tették vonzóvá. Eger-élményébe itt kiállított akvarelljei és batikjai is beavatnak minket. Kenyéradó városáról, Miskolcról is gyakran készít vízfestményeket. Városképein tetten érhetjük az anyag iránti tiszteletet és alázatot, a tökéletes alkalmazkodást a homogén médiumban rejlő alakítási lehetőségekhez. Alázatos és engedelmes az elé táruló látvánnyal szemben, szigorúan és következetesen ragaszkodik az őt körülvevő világ természetéhez, szerkezetéhez, arányaihoz. Festményein mindenekelőtt az ábrázolt világ pontos, hiteles körvonalai tűnnek fel, a vonalvezetés gondossága és precizitása ragad meg. Ezt a realista eszközökkel tükröztetett valóságot ugyanakkor átlényegíti, légiesíti, hozzáadja a tündéri képzelet játékait és a tiszta lírát, s vonallá, színné formálja a bemutatott tárgy iránt érzett csodálatát szeretetét.
Mindenekelőtt az egyszerű szépségek és intim hangulatok ábrázolója. A folyton változó, eleven összefüggéseiben és egymásrautaltságaiban, szerves és megbonthatatlan egységben létező, végtelen világból kiválaszt, ezáltal felnagyít, szimbolikussá fokoz, a művészet örökkévalóságába emel egy-egy apró részletet és pillanatot, amely a mindennapok sodrásában és szürkeségében többnyire eltűnik a szemünk elől. S ott rejtőzik képein még valami: egy soha el nem múló, meg-megújuló, kamaszos ámulat és áhítat, mellyel a tükröztetett valóság s általában a létezés szépsége, tökéletessége tölti el a lelkét. Az egyik legnagyobb csoda tanúi lehetünk: a holt anyag képessé válik szellemi tartalom, eszmei jelentés befogadására és közvetítésére.
Raffai Kingában Assisi Szent Ferenc-i leleményességélmény és megragadottság munkál, mely minden művészet és minden tudás alapvető feltétele és kiindulópontja. Nem véletlenül készített a nagy középkori szentről oly gyönyörű - e kiállításon is látható - batikot. Tehetségével újabb és újabb arcát fedezi és tárja fel a művészete tárgyául kiszemelt valóságnak, elmélyíti és gazdagítja a világról szerzett élményeinket és tapasztalatainkat, hogy még inkább a miénkké varázsolja azt, s ezáltal is növelje abban való otthonosságunkat. Kezét a szeretet, az emlékezés nosztalgiája, a teljesség, a tökéletesség vágya vezérli. Talán ezért hatnak rá olyan elemi erővel a kapuk, az ajtók és az ablakok: mintha csak arra várna, hogy kinyíljanak, hogy befogadja és magához ölelje őt az egész mindenség. Otthon akar lenni ebben az uniformizálódó, elidegenedett, sivár világban, amely - Tamási Áron szavaival - a hegyeket egyenlővé teszi a sík földdel, hogy az ember magának zugot sehol ne találhasson.
Ezek a vonások egész művészetét jellemzik, de még inkább felfokozódnak, mesei színeket villantanak föl, álomszerűvé varázsolódnak batikjain, s még intenzívebben beszélnek egy ősi és eredendő női - s talán nem is csak női, hanem mindannyiunkban ott munkálkodó - ösztönről: szebbé, jobbá, igazabbá, tisztábbá és otthonosabbá kell álmodni és díszíteni a minket körülvevő világot. A díszítésnek ezt játékossá lényegülő, elemi erejű ösztönét és vágyát különösen az itt kiállított korvinák és életfák szemléltetik.
Raffai Kinga gyönyörű alkotásait szeretettel ajánlom mindazok figyelmébe, akiknek a számára nélkülözhetetlen a művészet, mely által a végesség korlátai közé zárt ember a teremtő istenhez válik hasonlatossá.
A kiállítást megnyitom.
dr. Lisztóczky László
Eger, 2007. március 5.
>> Kiállítások: Eger, Vitkovics Ház
>> Egri képek a Galériában
|
|